Másfelől jogos felháborodással és ellenszenvvel ítéljük el azokat az embereket, akiket a pillanatnyi élvezetek bájai annyira elkábítanak és demoralizálnak, annyira elvakítanak a vágyak, hogy nem képesek előre látni a fájdalmat és a bajt, amely szükségszerűen következik; és ugyanilyen hibáztatás illeti azokat is, akik az akarat gyengesége miatt nem teljesítik kötelességüket, ami ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy a fáradságtól és a fájdalomtól való visszariadás miatt. Ezek az esetek tökéletesen egyszerűek és könnyen megkülönböztethetők.

Amikor a választás hatalma korlátlan, és amikor semmi sem akadályozza meg, hogy azt tegyük, amit a legjobban szeretünk, akkor minden örömöt üdvözölni kell, és minden fájdalmat el kell kerülni. De bizonyos körülmények között és a kötelesség vagy az üzleti kötelezettségek miatt gyakran előfordul, hogy az örömökről le kell mondanunk, és a bosszúságokat el kell fogadnunk. A bölcs ember ezért ezekben a kérdésekben mindig tartja magát a kiválasztás ezen elvéhez: visszautasítja az örömöket, hogy más, nagyobb örömöket biztosítson, vagy pedig elviseli a fájdalmakat, hogy elkerülje a még nagyobb fájdalmakat.